Zsoltárok 63

1. Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

2. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

3. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

4. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

5. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

6. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

7. Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

8. Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

9. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

11. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.