Zsoltárok 36

1. Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

2. A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

3. Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

4. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.

5. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

6. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

7. Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

8. Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

9. Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

10. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

11. Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

12. Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!