Zsoltárok 132

1. Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

2. A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

3. Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

4. Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

5. Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6. Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

7. Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8. Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9. Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10. Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

11. Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12. Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14. Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

16. Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17. Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18. Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.