Zsoltárok 141

1. Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

2. Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

3. Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!

4. Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!

5. Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

6. Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.

7. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

8. De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

9. Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!

10. Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!