Zsoltárok 140

1. Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

3. A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

4. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

5. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

6. Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

7. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

8. Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

9. Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

10. A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

11. Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12. A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

13. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád elõtt lakoznak az igazságosak.