Zsoltárok 57

1. Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.

2. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

3. A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.

4. Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.

5. Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

6. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!

7. Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

8. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

9. Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

10. Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

11. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!