Zsoltárok 2

1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

3. Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8. Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9. Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.

10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!