Példabeszédek 26
1. Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2. Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3. Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4. Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5. Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6. A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7. Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8. Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9. Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10. Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11. Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12. Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl jobb reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13. Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
14. Mint az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15. Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16. Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17. Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18. Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19. Olyan az, a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20. Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21. Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, olyan a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22. A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23. Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24. Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25. Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26. Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27. A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28. A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedõ száj romlást szerez.