Példabeszédek 14
1. A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2. A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
3. A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4. Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5. A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6. A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7. Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8. Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9. A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10. A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11. Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12. Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
13. Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14. Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
15. Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16. A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17. A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18. Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19. Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20. Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21. A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22. Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
23. Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24. A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25. Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26. Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27. Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
28. A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29. A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
30. A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31. A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32. Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33. Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34. Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35. A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.