Ezékiel 13
1. És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökbõl próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!
3. Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.
4. Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!
5. Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.
6. Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta õket, és még várják, hogy betelik beszédök.
7. Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midõn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam!
8. Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten.
9. És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
10. Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé õk bemázolják azt mázzal.
11. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlõ záporesõ lészen, és ti jégesõ kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
12. És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok?
13. Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlõ zápor lészen haragomban, és lésznek jégesõ kövei búsulásomban annak elrontására.
14. És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr.
15. És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák,
16. Tudniillik Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.
17. És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükbõl prófétálnak, és prófétálj ellenök.
18. És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetûek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtõl, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.
19. És megszentségtelenítetek engem népem elõtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.
20. Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.
21. És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekbõl, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
22. Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én õt bántani nem akartam, s megerõsítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy õt életben megtartsam.
23. Ezokáért hívságot nem láttok és jövendõt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekbõl, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.