Énekek Éneke 8

1. Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta, hogy téged kivül találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem.

2. Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fûszeressel, gránátalma borral.

3. Az õ balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem.

4. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem õ akarja?

5. Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából, a ki az õ szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülõd!

6. Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erõs a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.

8. Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlõje; mit cselekedjünk a mi húgunk felõl, a napon, melyen arról szót tesznek?

9. Ha õ kõfal, építünk azon ezüstbõl palotát; ha pedig ajtó õ, elrekesztjük õt czédrus-deszkával.

10. Mikor én olyan leszek, mint a kõfal, és az én emlõim, mint a tornyok; akkor olyan leszek õ elõtte, mint a ki békességet nyer.

11. Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban, adta az õ szõlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust.

12. Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének õrizõié.

13. Oh te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam én is.

14. Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!