1 Péter 4

1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszûnik a bûntõl,

2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevõ idõt.

3. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.

4. A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.

5. A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élõket és holtakat.

6. Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.

7. A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.

8. Mindenek elõtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.

9. Legyetek egymáshoz vendégszeretõk, zúgolódás nélkül.

10. Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;

11. Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.

12. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tûztõl, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;

13. Sõt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az õ dicsõségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.

14. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsõségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsõítitek azt.

15. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévõ, vagy mint más dolgába avatkozó:

16. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sõt dicsõítse azért az Istent.

17. Mert itt az ideje, hogy elkezdõdjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig elõször mi rajtunk kezdõdik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?

18. És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bûnös?

19. Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hû teremtõnek, jót cselekedvén.