1 Krónika 29

1. Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.

2. Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bõségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínû köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bõséggel.

3. Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a szentház számára.

4. Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására.

5. Aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az õ kezét ma és adjon, a mit akar az Úrnak.

6. Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.

7. És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat.

8. És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe.

9. És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökbõl adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.

10. Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet elõtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktõl fogva mind örökké!

11. Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsõség, örökkévalóság és méltóság, sõt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!

12. A gazdagság és a dicsõség mind te tõled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése.

13. Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk elõtted, és dícsérjük a te dicsõséges nevedet;

14. Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erõnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, a mint tettünk? Mert tõled van minden, és a miket a te kezedbõl vettünk, azokat adtuk most néked.

15. Mert mi csak jövevények vagyunk te elõtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

16. Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyûjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedbõl való és mindazok tiéid!

17. Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívembõl, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.

18. Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az õ szívöket te feléd!

19. Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megõrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, a melyet én megindítottam.

20. És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az õ atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.

21. És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égõáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.

22. S evének és ivának az Úr elõtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá tevék és felkenék õt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a fõpapságra.

23. És üle Salamon az Úr székébe, mint király az õ atyjának, Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.

24. A fejedelmek és a hatalmasok, sõt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.

25. És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe elõtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak sem volt õ elõtte Izráelben.

26. Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.

27. Az idõ pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendõ. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminczháromig uralkodék.

28. És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsõségével megelégedve. És uralkodék az õ fia, Salamon helyette.

29. Dávid királynak pedig úgy elsõ, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;

30. Az õ egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az õ idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.